Sajtó
kultissimo.hu: Meseképpen
2010. november 10. - kultissimo.hu - Kósa Lilián
Nesze neked, fogd meg jól, és ki ne eresszed többé a kezedből az EKEZ "femili" - fotókópia híján lévő - evolúciós albumát. Az Egy Kiss Erzsi Zene Ugató című hanganyaga olyan, mint egy család fejlődéstörténetét demonstráló - gondos munka árán megszerkesztett - fényképmontázs. Az energiavihart kavaró hangzóság - túlzás nélkül - manipulálja érzékszerveinket.
Már maga a borító is csapdát állít elénk, amibe megbabonázva, zabolázatlanul szaladunk bele. A szemünk a fülünk helyett ügyködik. Összekutyulja az ingerfeldolgozást és nem létező jelenségeket hallucinálunk a látottak mögé, vagy közé, vagy bele, vagy rája, vagy hozzája. Jaj. Az extrán (SZUPER) színes papírfedő tanúsága szerint a zenekar minden egyes tagjába beleköltöztek a hupikék ufók, akik valószínűsíthetően űrhajójuk (malmuk) alá hajtják a légörvényeket (vizet). Azaz – feltételezésből kiindulva – belepofátlankodnak majd a lemez témájába is, és űrutazásra sarkallnak mindenkit.
Kinyitva a miniatűr könyvnek álcázott „emblémát” azonban újabb információ doppinggal tuningolták fel a már amúgy is izgatott szervezetem!
A korongról a brémai muzsikosok plusz egy jószág kacsintott rám és hivalkodott velem. Ez kérem szépen „DISZNÓSÁG”. Szemtelenség így összezavarni – persze csak megjátszott a felháborodás – a sötétben tapogatózót! Az ötletesség miatt betyáros csinnadrattával lóra pattantam, s hagytam, hogy a világító félhold alatt a ZENE navigáljon tovább. Óvatlanul rábíztam magam a fékeveszett bagázsra. Titkon persze bíztam Bolondosék józanságában, s fő a biztonság alapon hittem abban, hogy lefékezik a lovamat és engem'et sem engednek megrészegülni rajta. Hát tévedtem, mert az igazat megvallva a vajákos asszony és serege nem rántotta vissza a kantárt, sőt még inkább meglazították azt, én meg szédülten tovább száguldoztam a képzelgés oázisában…
Az első számot hallgatva azon nyomban visszahőköltem, s nekicsapódtam a mézeskalács házikó kerítésének, mert megfélemlítettek a kutyák. Versenyugatást rendeztek a betolakodni kívánó láttán. Hittem én… Aztán kiderült, hogy kezdeti félelmem alaptalannak bizonyult, mert nem megbüntetni, hanem betessékelni akartak csak eklektikus környezetükbe a hangoskodással. Ostoba voltam, amiért a vakkantásokat vicsorgásnak gondoltam. Szívélyesen hellyel és (BÁJ)itallal kínált a CSALÁD. Elkényelmesedésem után forgott velem az egész világ. Igyekeztem kisilabizálni a viszonyokat, hogy ki kinek a… Az igéző női hang (Kiss Erzsi) azonban elnémította a gondolataimat, nem törekedtem immáron a megértésre hát. Hagytam, hogy hasson a bűbáj. Imádtam ezt a pazar – elvesztem benne – élményt. Bizonyára látta rajtam – az elernyedésemért felelős – Erzsiné’, hogy lebegek a hangulattal. A tova fokozásért, piszok módon elkezdte dúdolni a Panikabikabi című altatódalt. Hogy milyen nyelven tette mindezt, azt nem tudnám megmondani – a legvalószínűbbnek a halandzsa tűnik, jééé, hahaha – azt viszont „tudom”, hogy ígér egy pónin lovagló meztelen fiút, aki a pusztító szerelemről énekel, ráadásul nekem. Hát nem gyönyörű?
A 3. dalban (Ecc Pecc) kiszámol, kakaskodik a tyúkanyó, a csábítás nótájának kiáltom ki ezt. Tülköl a sok trombita és incselkedésre buzdít. Hajrá lányok, Erzsi mellettetek áll.
A 4. egységben (Ejnyebejnyeboj) nem átall leszidalmazni a csintalan „lókupeceket”, örvendezzetek, mert a hepciás hetyke legények – korrumpálásból – igazi lovagokká változnak, jupijájé, éljen!
Az 5. nóta (Vagy nem tudom) a tanácstalanság iránytűje. Dél-Amerikát avagy Afrikát válassza az ember nyaralásul?! A valóságban pénztárcafüggő, bár kétlem, hogy egyik helyszín kevesebbe kerülne, mint a másik, és ha már a gazdagságról beszélünk, ne feledkezzünk meg a zenei sokszínűségről sem, mert ezen szám szolgál a mindenféle népektől kölcsönvett taktusok színhelyéül. Legyen ez, az élvhajhászok és azonnal mindent – MOST - akarók himnusza
A Metálkának új címet adok: A zseniális Erzsi. Hirdessétek!
A 7. a 7 fő erény eléréséért való ÁHÍ-tozást önti violinkulcsba.
A 8., a 9. és a 10. szám szerintem azonos mondanivalóval bír, az élet ugyan taposómalom (TALPAD ALÁ … ég a munka) de egy kiadós kiakadásos ordibálás (KÉSZ INTÉ-zd) vagy bokán rúgás után némi (BOKÁNYI) optimizmussal a jövőbe tekintve ki lehet bírni valahogy…
A CSOKI(DAL)ból én személy szerint a svájcit szeretem…
A lemezt két remix zárja, különösen örülök Tövisházi Ambrusénak (Ejnyebejnyeboj remix), mert úgy veszem, hogy engem igazol! Tü-tü-tü-rü-rüty – tojik a félelemre és eliramodik az EKEZ femili Űrfalvába és számonkéri a Hupikék Ufókon a megszállást. Az űrlények feletti győzedelmeskedésük ékes bizonyítéka, az, hogy a koncerteken már saját színükben pompáznak.
Mindenkinek azt javaslom, hogy ugassa velük együtt a Holdat. Miért? Hogy fityiszt mutassunk ezzel a Hold túloldalán élő Ufóknak az Ugatók diadaláért, valamint azért, mert az, elképesztően jó mulatság, AZÉRT.
<< vissza
