Sajtó
Magyar Narancs: Egy Kiss Erzsi Zene: Ugató
2010. november 11. - Magyar Narancs - kyt
Vicces borító, vidáman kaotikus kísérő füzet, magára a cédére festve elszántan adják a műsort a brémai muzsikusok - ígéretes kezdet a lemezhallgatáshoz. Jókedvűek a dalok is, stílusukban pedig sokfélék, színesek, változatosak.
Persze Kiss Erzsi éneklésének kétségkívül a halandzsanyelv a legfőbb sajátossága. Több helyen is láttam, hogy Kiss Erzsi-nyelvnek mondják, hát jó, ráadásul nagyjából jogos is, noha a jó hangú és fölöttébb rokonszenves énekesnő nem áll teljesen egyedül az "ámbo ombo petana ingede" és "tuketszö déj" típusú megfogalmazásaival. Nekem így hirtelen a francia Lo' Jo együttes jut eszembe ebben a zsánerben (meg ahogy a dzsesszben improvizálnak), de ők azért nagyobb részt valóságos nyelven énekelnek - Kiss Erzsi ezt csak kivételesen teszi, ezen a lemezen egyetlen, a B‘lgától kölcsönzött számban, nem mondom, furcsa is, már-már idegenszerű a hirtelen és átmeneti fordulat. Semmiképpen sem ez a kedvenc számom, és van még néhány, ami kissé vázlatosnak, később elmélyültebben kibontandónak tűnik. Amúgy teljesen egyetértek ezzel a halandzsaprogrammal: egy béna dalszöveg könnyen tönkrevágja a legjobb zenét is. Az igényes poptól sem várunk gondolatokat, egyszerűen csak élvezni szeretjük, örülünk, ha lüktet és enyhén bódít is. Erre pedig tökéletesen alkalmasak ezek a rejtélyes idegenszerűséggel légiesített dalok.
A lemezkezdő és címadó számot valóban teleugatja a zenekar, a többi pedig hol egy kicsit világzenés hangzású, reggae-s, balkános, latinos, hol valami fúziós dzsesszbe hajlik a fúvósok aktív jelenléte miatt.
Narrator Records, 2010
