Sajtó
mr2.hu: "Miért ne viccelődjön az ember saját magával?" (Kiss Erzsi-interjú)
2011. január 28. - www.mr2.hu - Leirer Tímea
Ugató címmel jelent meg tavaly ősszel a majd' másfél évtizede létező, de nemrég jelentősen átalakult Egy Kiss Erzsi Zene legújabb albuma. A zenekar 1996 óta működik, a névadó Kiss Erzsi a színházi munka során kezdte el gyűjtögetni énekötleteit majd pedig megalapította a csapatot, amely jó néhány tagcserét megélve, de változatlan lendülettel üzemel azóta is. Az új, Ugató című lemezen az Egy Kiss Erzsi Zene hagyományihoz híven rengetegféle stílus képviselteti magát: rock, sanzon, népzene, mindez megerősítve az énekesnő szöveg nélkül is tartalommal teli énekével.
MR2: Négy év után jelent meg tavaly ősszel új albumotok, az Ugató. Miért kellett ilyen sokáig várni?
KE: Cserélődtünk, átestünk néhány tagcserén, ami időt vett igénybe. Változtunk, de ez nem baj, hiszen változás az élet. Mindig is hallható volt a zenénken, hogy éppen milyen zenészek adják hozzá a tudásukat és hogy ők milyen műfajból jöttek. A változás mindig jót hoz egy zenekar életébe. Új színeket, új inspirációkat, új zenei ötleteket. Az EKEZ tagjai ma (rajtam kívül) : Szandtner Anna - ének, Bujdosó János - gitár, Vajdovich Árpád - bőgő, basszus, Németh Csaba - dob.
Ez már az ötödik albumotok, mit csináltatok most másképp?
A legfeltűnőbb talán, hogy ezúttal fúvósok is vannak a lemezen, korábban csak hegedű szerepelt, mint vendéghangszer. Ezen kívül a Pápai István és Dudás Zsombor alkotta ütős szekció sem játszott eddig a lemezeinken. Azt gondolom, hogy nyugodtabb és letisztultabb lett ez az album, mint a korábbiak. Én legalábbis sokkal nyugodtabb voltam a felvételek időszakában.
Mitől voltál most nyugodtabb, mint korábban?
Talán azért, mert több barát vett körül. Nagyon sokat számít, hogy az ember kivel és milyen hangulatban dolgozik a stúdióban. Ezen kívül most sokkal jobban, a korábbiaknál sokkal pontosabban tudtam, mit akarok elérni.
Miért pont fúvósokkal bevonásával újítottatok a zenekarban?
Nagyon szeretem ezt a pozan-szaxofon-trombita hármast, ezért olyan témákat találtam ki, amit nem énekkel képzeltem el, hanem fúvósokkal. Nagy szerencsénkre megnyertük az ügynek Tompa Ákost, Almássy Attilát és Csejtey Ákost. Profik, nagyon kevés próbával is fel tudják fújni a szólamokat a lemezre, öröm volt velük dolgozni. Most már ezeket a zenei témákat nem is tudnám elképzelni énekkel, vagy más hangszerrel, csak fúvósokkal.
Az egyik kritika azt írta: „Az Egy Kiss Erzsi Zene új lemeze olyan, mint ahol valaki valamikor ottfelejtett egy bekapcsolt zsebrádiót, amelyből egy kivételesen változatos kínálatú zenei adó műsora szól.” Tényleg rengeteg féle zenei stílus keveredik, segíti ezt az, hogy nincsenek konkrét szövegek?
Egyik oldalról, mivel nyelvtelen a zene, tehát nincs „valódi”, nyelvi értelemben vett jelentése a daloknak, sokkal jobban lehet játszani velük. El lehet hagyni magát, a szöveges tartalmat és sokkal zeneiebben lehet gondolkodni. Azt gondolom, minden zenészben nagyon sokféle dallam és muzsika van, de nem tud mindenhez elég játékosan nyúlni. Mi viszont a „nyelvtelenségnek” köszönhetően tudunk. Nagyon fontos számunkra a játékosság. A zenénkben vannak megidézett stílusok, megidézett atmoszférák, melyekkel sokkal szabadabban lehet dolgozni úgy, hogy egy konkrét történet vagy dráma nem befolyásolja az embert, hanem tényleg csak a zenére lehet figyelni.
Mi is pontosan az a bizonyos „kisserzsinyelv”? Nem hiányzik néha, hogy valódi jelentéssel bíró szövegei legyenek a dalaitoknak?
Mindig bajban vagyok a definícióval. Ez egy zenét kiszolgáló játékos nyelvszöveg. Az a lényege, hogy tényleg nagyon felszabadító, valóban olyan, mintha az embernek nem lennének korlátai, miközben énekel. Van olyan szám, ami nagyon is elviselne magyar, vagy legalábbis jelentéssel bíró szöveget, de én sajnos nem tudok dalszöveget írni. Így hát marad ez a nyelv és minden más kisegítő lehetőség (zajok, zörejek, effektek), hogy hozzunk bele történetet.
Először a zenekar története során magyarul is énekelsz, a Csokidalt a Belgától… Ezt a számot két éve, a Magyar Dal napjára választottad ki, aztán most került lemezre. Miért pont ez a dal volt méltó arra, hogy szöveges tartalommal is kiállj a közönség elé?
Azért ezt, mert tartottam annyira viccesnek és könnyűnek, hogy úgy éreztem, ez még nem egy akkora lépés a magyar szöveg felé, amit ne tehetnék meg. Ebben a dalban van még annyi játék és vittem is bele külön annyi nyelvi viccelődést, hogy azt gondoltam, ez így még benne marad az én világomban. A Belgát ráadásul nagyon szeretem, ez a fajta reggae-alap pedig mindig nagyon beindító. Egyszóval nagyon egyszerű volt rá témákat kitalálni, hiszen annyira vicces és könnyű.
Az egyik szám címét választottátok az album címének, így lett Ugató. Miért pont ezt?
Néha egy ilyen cím nagyon összefoglaló tud lenni. Ráadásul az „ugató”- szóban megint ott az irónia, hiszen mondja a magyar nyelv is, hogy „ne ugass”, vagyis „ne dumálj”. Ebben a jelentésben benne van, hogy nem magyarul éneklünk, benne van a sok atmoszféra-zaj, a sok üvöltés, állathang. Tehát egyrészről összefoglalás, másrészről saját magunk kigúnyolása. Hiszen miért ne viccelődjön saját magával az ember, az a legkellemesebb.
<< vissza
