Sajtó

Egy Kiss Erzsi Zene: Deladela

2002. január 04. - MusicMagazin

Aki berak egy Kiss Erzsi lemezt, különleges világban találja magát. Olyan népek zenéjét hallgatja, melyek nem is léteznek.

Akik ismerik az előző (Egy Kiss Erzsi Zene c.) albumot, talán tudják, hogy ez az erős népzenei hatás még a Jeles András társulataiban eltöltött időszakból ered, ahol a darabokra való felkészülés szerves része volt különböző népek zenéinek meghallgatása. Kiss Erzsibe ezek a hatások mélyen beleépültek, majd onnan kikeveredve egy sajátos, összetéveszthetetlen személyiségjeggyé alakultak. Mintha egy térség népzenéjét összekeverték volna az alternatív zenével, mely elsőre furcsán hangozhat, mégis nagyon jó egyveleget alkot.

Az előző albumhoz képest a Deladelán sokkal nagyobb szerepet kapnak a hangszerek. Ez nem meglepő, hiszen a zenekar eddigi felállása -- Kiss Erzsi (ének), Hajnóczy Csaba (gitár, sampler), Kenderesi Gabi (ének, hegedű) -- kibővült Vajdovich Árpáddal (basszusgitár), G. Szabó Hunorral (dob) és Szandtner Annával (vokál). A zene, és az ének itt már egyenrangú felek, jobban kiegészítik egymást, jobban képesek együtt mozogni. Hajnóczy Csabának köszönhetően pedig nagyon finoman az elektronika is beleszövődött a dalokba. A népzenei hatások leginkább a vokális számokon érhetők tetten (Okatummate, Betna bérun), melyek rendkívüli erővel szólalnak meg, a hangszeres számok már inkább az alternatív zenébe hajlanak.

A szöveg maradt a régi, vagyis halandzsa. Mégis olyan, mitha tudat alatt tökéletesen érteném, miről van szó. Akárhányszor hallgatom, lenyűgöz. (Mindig irigyeltem a jól halandzsázó embereket. Én, ha megpróbáltam, béna voltam, egyfolytában ugyanazok a szavak jöttek...) Ezen az albumon külön kedvencem a Francia szám, mert a szavak hangzása annyira imitálja az eredeti nyelvet, hogy öt szavas francia szókincsem miatt engem simán át lehet verni azt állítván, ez egy értelmes szöveg.

A Deladela külső megjelenésben szebb, belbecsében pedig jobb, mint az előző album.

<< vissza