Sajtó
Deladela és a többiek
2001. december 13. - Népszabadság - Jávorszky Béla Szilárd
Kiss Erzsi nem kapkodja el. Tizenhat éve mutatkozott be énekesként a legendásnak számító Déja Vu Revue-ben, Kistamás László bíztatására improvizált angolul egy keveset. Aztán tíz évnek kellett eltelnie, mire ő is úgy érezte, érdemes erre lépni.
1995 végén kereste meg Hajnóczy Csabát (ex-Kontroll Csoport, Kampes Dolores, Danubians), beszélgettek, szép lassan körbejárták egymást. Kenderesi Gabival kiegészült formációjuk (Egy Kiss Erzsi Zene) 1996 –ban mutatkozott be, a bemutatkozó nagylemez két évre rá jelent meg, az újabb korongra pedig egészen mostanáig kellett várni.
Nem kapkodja el hát Kiss Erzsi, de nincs is ezzel semmi baj, így legalább minden szépen szervesül. Így lesz belőle csak rá jellemző, sokféle hatásból egybegyúrt virtuális népzene. Angol, francia, spanyol. Arab és meghatározhatatlan szláv lüktetésű nyelven fantáziál, teszi a hangokat , betűket, magán- és mássalhangzókat egymás után, kizárólag a ritmust és a zeneiséget szem előtt tartva. Több sávon dolgozik, ahogy több sávon éli az életét is, improvizációkra improvizálva építkezik, képeket, hangulatokat fest. Játékosan komoly és komolyan játékos, keretek közé a legnagyobb jóindulattal sem szoríthatók ezek az európaitól ugyancsak eltérő hangképzéseken alapuló zenei és nyelvi rögtönzések. Csak néhány cím ízelítőnek:
Deladela, Peuee, Okatummate, Arő, Betna Bérun.
„Általában én hozom az ötletet, a szólódallamot, néha a basszus motívumait is – nyilatkozza a sajtóanyagban.- Érezhető, hogy ez mégis valamilyen nyelv, csak éppen nem értjük. De vagyunk így ezzel nap mint nap, és nem igazán zavar bennünket, ugye? Minden nyelvmásolat magával hozza a maga zenei világát, mint a valódiak, nem véletlen, hogy kialakultak a hozzájuk tartozó dallamok, ritmusok, temperamentumok, érzelmes vagy hűvösebb éneklési módok. Én ezeket idézem meg így, ismerős-idegenül.”
Néha még az is előfordulhat,hogy egy-egy sornak valamilyen nyelven értelme lesz, például a Francia című dalban utólag kiderült. Az egyik mondat azt jelenti: „holnap este vacsoráztunk”. De ez tényleg csak a véletlen műve, ennyi malőr belefér.
Esetében a dallam valóban a szöveggel születik meg, a hangok, a betűk, a magánhangzók segítik, támogatják a ritmust, ha kell, ellenpontozzák.
Az elmúlt öt év persze ezt a virtuális népzenét és az azt megszólaltató eleven formációt sem hagyta érintetlenül. A kezdetben alapvetően énekhangokra épülő dalok egyre jobban kiegészültek ritmushangszerekkel, egyre több lett bennük az erő, egyre dinamikusabb a megszólalás. Ez a most megjelent lemez (Deladela-Bahia Records) is sokkal keményebb, sokkal húzósabb, mint azt Kiss Erzsitől az előző alapján elvárnánk. Két igazán vokalista dal (Okatummate,Betna Bérun) van csak rajta, a többiekben a többiek dominálnak, jó kis alterrockos hangulat és hozzáállás, amit kis túlzással csak ez a semmi máshoz nem fogható ének tesz egyedivé.
Érzékeny kettősség ez a társulattal kapcsolatban, ez a finomabb, nőiesebb jelleg és az ezzel sokszor szembefeszülő keményebb, férfiasabb vonal. Sokféle helyre, sokféle környezetbe hívják őket, ilyen repertoárral azonban nehéz ennyifelé megfelelni. Érzi ezt Kiss Erzsi is, szeretne két különböző repertoárt kialakítani, egy intimebb, több énekest és kevesenn hangszert felvonultatt és egy teltebb hangzású, bulisabb, nyomulósabb produkciót. Az utóbbival mostanság nincs gond, most már csak a szolidabb számok hiányoznak, legalábbis mennyiségileg. Az Erzsiben évek óta felgyülemlett ötleteket kellene csak igazából formába öntani. A dalok nagyobbrészt saját szerzeményei, viszi a saját elképzeléseit, aztán keresik a közös érintkezési pontokat, így lesznek az eredetileg Kiss Erzsi-dalok egyben közösek.
Persze a zenekar is változott az elmúlt öt évben, Kenderesi Gabi mellett jó ideje egy harmadik lány, Szandtner Anna is be-beszáll az éneklésbe, de vele nehéz az egyeztetés, a színművészeti egyetem túlzottan leterheli. Erzsi ugyanakkor szeretne erős férfihangot is, de egyenlőre nem találta meg a megfelelő illetőt.
Ezek a dalok nemcsak dallamok, hanem képek és hangulatok, nem véletlenül mozgatják meg a filmesek és koreográfusok fantáziáját. A sok egyszeri kaland után egy éve Erzsi az Artus Színházzal vonta szorosabbra a kapcsolatot, a tavaly októberben bemutatott Káin kalapja teljes egészében az ő zenéjére készült, az idei Einstein álmok című előadás pedig félig. Új bemutatóra ebben az évadban már nem lehet számítani, most egyébként is a soron következő koncertre készül, amit december 30.-án tartanak a Trafóban.
<< vissza
